|
A zsidó lakosság tovább gyarapodott
a 19. század második felében és 1910-ben több mint 3200-an éltek
Szabadkán, tehát a 85.000-es lakosság 3.7 %-t tették ki. Harmóniában
éltek szomszédaikkal a vársoban, melynek lakosságát több különböző
nemzet alkotta.
A zsidók fontos szerepet játszottak
az ipar, a kereskedelem és a forgalom fejlődésében főleg a Kettős
Királyság megalakulása után 1867-ben és a vasutak kiépítése után mely a
városnak fontos kereskedelmi és kommunikációs csomópont szerepét adta.
Gőzmalmok, gyárak, nyomdák és téglagyárak tulajdonosai lettek, és a
század végére kiemlekedő orvosok, ügyvédek, újságírók, szerkesztők és
kultúrális egyéniségek voltak.
Szabadkán a zsidók először a város
északi részében éltek, ahol az első zsinagógát építették a 19. század
elején. 1835-ben a helyi önkormányzat engedélyezte nekik hogy a város
központja felé terjeszkedjenek. A zsinagógát 1850-ben újjáépítették és
1913-ban végül lebontották, egy évtizeddel az új nagy zsinagóga
felavatása után, melyet Komor és Jakab terveztek.
A Holokauszt előtt Szabadka 6000
zsidó otthona volt, akik közül majdnem mindegyiküket deportálták
Auschwitzbe. A Zsinagóga előtti emlékműt az ő emlékükre emelték 1994-ben
a deportálás 50. évfordulója alkalmából. A zsidó temetőbe állított
Holokauszt emlékmű is figyelemre méltó.
Ma, szabadkai Zsidó Hitközség 200
tagot számlál és így a harmadik legnagyobb Zsidó Hitközség Szerbia és
Montenegró nyolc Zsidó Hitközsége közül. Csak a belgrádi – több mint
1800 taggal, és az új vidéki – 600 taggal, nagyobbak.
|
