Szabadkai Zsinagóga

Élet vagy feledés

Mint idős hölgy, úgy ékesíti a szabadkai Zsinagóga az Októberi forradalom teret csodálatos kupolájával, kifinomult és gazdag díszítésével. Egy szerényebb, kisebb épület helyett épült 1901—1902-ben. Ez a csodálatos építmény tragikus elhagyatottságban ünnepli száz évét az újjáépítési törekvések közepette. Ma a Zsinagóga a város tulajdona, és szerves része annak a zsidó épülettömbnek, amely kisszámú, de életképes zsidó közsösség tulajdonában van, az épületet egyben a Zsidó Hitközség használja. Itt találhatók a Zsidó Hitközség irodái és egy kis méretű, de figyelemre méltóan berendezett ima helyiség.

Szabadkán számos olyan épület emelkedett a XIX. század végén és a XX. század elején, amelynek stílusa az art noveau magyar szecesszióját idézi.

A Zsinagógát Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervezték. Az ismert építészek tervei alapján több szabadkai épületet emeltek fel, ide sorolható például a városháza egyedülálló toronyszerkezetével, a Szabadkától északra fekvő üdülőhely, Palics épületsora. Jakab Dezső családi kötődése szabadkai vonatkozású, hiszen felesége itt született.

1899-ben Jakab és Komor szinte azonos tervvel pályázott Szegeden, ám az ottani fényűző, de hagyományos zsinagógát a budapesti építészmérnök, Baumhorn Lipót tervei alapján építették fel 1903-ban.

Szabadka akkor Magyarországhoz tartozott. A 80 000 lakosú város 3000 zsidónak adott otthont. A zsidó közösség meleg fogadtatásban részesítette a szegedi pályázat »veszteseit«, így az építkezéshez hamarosan hozzáfoghattak. Jelentős pénzösszeget gyűjtöttek össze az előre árubabocsátott padsorok ülőhelyeiből. A helytulajdonos nevével ellátott lapocskák évtizedekig díszítették a padokat, de a múlt század nyolcvanas éveiben a Zsidó Hitközség tagjai és a rokonok, leszármazottak eltávolították, leszedték azokat.

 
A Zsinagóga felszentelése egykor városi ünnepség keretei között történt. Erről az eseményről a budapesti zsidó hetilap, az Egyenlőség a következőket írta: »A város egész élete néhány órára a Zsinagóga környékén zajlott. A résztvevők között volt a polgármester, a kormány és a hadsereg képviselői, a hitközségek képviselői. A Zsinagóga előtti téren több ezer polgár gyűlt össze, a tűzoltózenekar zsidó imákat muzsikált, a díszmenet a régi Zsinagógából kísérte a tóra szent iratát, a díszített tenda alatt. A bejáratnál Jakab Dezső ünnepélyesen átnyújtotta a Zsinagóga aranyozott kulcsát a Zsidó Hitközség elnökének.

1926-ban egy vihar jelentős károkat okozott, emiatt restaurálni kellett.

Róth Miksa, a kiváló művész által készített vitrázsok többsége megsemmisült, csak néhány maradt egészben. A falakat habarcsréteggel vonták be, de már nem díszítették az eredeti színek és motívumok.

A második világháború idején Szabadkát és környékét ismét Magyarországhoz csatolták. A 6000 főt számláló zsidóság többsége Auschwitzbe került, a haláltáborba, ahonnan kevesen tértek vissza.

A holokauszt után a Zsinagóga elhagyatottan állt. A túlélők csak néhány szertartást tartottak, de az épület állapota gyors ütemben romlott. 1970-ben a központi kupola elfordult és oldalra billent. A kár olyan mértékű volt, hogy kétségessé vált az egész épület fennmaradása. Az újjáépítés elkerülhetetlenné vált.

A Zsinagógát kulturális emlékműnek nyilvánították 1974-ben, emiatt védelem alá helyezték, 1990-ben megkülönböztetett fontosságú műemlékké emelték.

A Zsidó Hitközség 1978-ban a Zsinagógát a Szabadkai Önkormányzat tulajdonává nyilvánította azzal a feltétellel, hogy belátható időn belül kezdetét veszi az újjáépítés, és csak kulturális célokra használhatják.

Ezzel előtérbe került egy máig megoldatlan probléma: mi lesz a Zsinagóga rendeltetése az újjáépítés után?