|
Az
épület mentési munkálatának első lépése még 1978-ban a fényképekkel
dokumentált adatgyűjtés volt. Ugyanebben az évben a központi kupolát
megemelték és visszaállították. A tetőszerkezet fából készült részét és
a cserepeket csak részben újították fel ezekkel a munkálatokkal, hiszen
a pénzmennyiség csak korlátozott munkamennyiséget tudott fedezni.
1985
és 1992 között a Zsinagógát avantgárd színháznak használták Ljubiša
Ristić ismert rendező vezetésével, de ez újabb lépés volt a süllyesztő
felé. A színház működését szabályozó határozat ellenére – miszerint nem
akadályozhatják az újjáépítést –, mégis több változás történt Ristić
vezetése idején. A padlószerkezetet 1,5 centiméterrel megemelték,
műhelyeket és raktárokat alakítottak ki, az imapadokat eltávolították,
mozgatható lelátókat készítettek. A fűtést, a szennyvízelvezetést és a
szellőztetést szabályellenesen oldották meg. A villamos vezetékek az új
padlószerkezet alatt nem voltak kellőképpen elszigetelve, emiatt
rövidzárlat okozta tűzesetek keletkeztek.
Az
avantgárd színház darabjaiban állatokat szerepeltettek, bevezették a
Zsinagógába azokat, sőt a színészek az egykori oltár előtti színpadon
vizeltek.
1987-ben és 1988-ban felújították a festményeket a nagy kupola belső
oldalán, a gipsz virágdíszeket az erkély és a női galéria oszlopain,
boltívein, a földszinti központi terem kör és félkör alakú vitrázsait is
újra cserélték.
A
tetőszerkezetet tovább javították és szigetelték. Illemhelyeket
építettek a színház részére az oldallépcsők alá.
1989
folyamán előkészületeket végeztek a homlokzat díszítőelemeinek
beszerzésére. Az új homlokzati téglákat a horvátországi gyárakból,
Eszékről és Đakovicáról, majd a pécsi Zsolnay gyárból rendelték, ez
utóbbi az eredeti dísztéglákat szállította, és most ismét terrakotta
elemeket gyárt.
A
szabadkai Zsinagógát 1989-ben az UNESCO bizottsága látogatta meg, hogy
ez az épület a világ kultúrhagyatékai közé csatlakozhasson. A
Jugoszlávia területén dúló háborúk lelassították ezt a folyamatot, az
újjáépítés teljesen leállt. A Jugoszlávia elleni nemzetközi zárlat, a
szakemberek és az anyagi eszközök hiánya a munkálatok teljes leállítását
eredményezte, és ezzel a Zsinagóga további pusztulásra lett ítélve.
1996-ban majd 2000-ben a World Monument Fund beiktatta a szabadkai
Zsinagógát a világ száz legveszélyeztetettebb épületeinek csoportjába.
Az
elmúlt évtizedben újra kulturális – művelődési rendezvények színhelye
lett a Zsinagóga.
1994-ben a kegyhelye lett a szabadkai zsidók meghurcoltatásának
ötvenedik évfordulója alkalmából. A holokauszt áldozatainak emelt
emlékmű a Zsinagóga udvarában áll. Néhány hangverseny és kiállítás is
itt kapott helyet, de az épület állapota ezt tovább nem engedhette meg.
2002. májusától a Zsinagóga ismét a vallási szertartások színhelyévé
vált.
A
tetőn és az acélhálón lévő károsodások, a mennyezeten széttárulkozó
lyukak, a külső vízelvezető csatorna elavultsága a víz befolyását
okozta, ez további károsodást eredményezett a már kijavított és az
érintetlen részeken.
A
Samuel H. Kress Alapítvány jóvoltából 1999-ben négy építész: Roman
András, Fejerdi Tamás, Aladzsity Viktória és Deák Klára restaurátor,
Király László és Demeter Gábor segítségével elkészítettek egy
helyzetfelmérő elemzést a jelenlegi állapotról, külön hangsúlyt
fektettek a beavatkozás sürgősségére.
2000.
decemberében a Jewish Heritage Grant program és a World Monuments Fund
(WMF) a The Ronald S. Lauder Foundation védnöksége alatt 60 000 dollárt
hagyott jóvá a tetőszerkezet sürgős javítására.
Az
Alapítvány, amely felügyeli és irányítja az újjáépítést, 2001
szeptemberében alakult SOS Zsinagóga néven. Tagjai a Zsidó Hitközség
építészei és a zsidó kultúra hagyatékát ismerő szakemberek, továbbá
helyi politikusok, mindenekelőtt Kasza József – egykori polgármester, ma
a szerb kormány alelnöke –, aki az Alapítvány elnöke lett.
2001.
novembere és 2002. áprilisa között olyan munkák kerültek elvégzésre,
amelyek a további károsodást állították le. Megjavították a tetőt, a
vízelvezető csatornát, az ablakokat és az ajtókat. Demeter Gábor a
községi Műemlékvédelmi Hivatal építésze hosszú távú újjáépítési tervvel
állt elő.
Az elvégzett
beavatkozások megállították a további károsodási folyamatot, viszont a
legrövidebb időn belül folytatni kell a munkát e különlegesen szép és
értékes épület megvédésének érdekében. |